A Rédei Református Egyházközség Honlapja

" >

Emléktábla avatás

2015-11-01 17:09:42 / Barta Zsolt

EMLÉKTÁBLA AVATÁS REFORMÁCIÓ NAPJÁN


2015 pünkösd reggelén a lelkész felesége korán reggel a templomba igyekezett. A templom ajtajában talált egy fehér dobozt. Súlyos volt, nem tudta, hogy mit rejthet. Csak napok múlva, egy óvatlan mozdulattal nyílt ki a különös doboz, amely egy vörösmárvány táblát rejtett ezzel a felirattal: 1815-2015.

A kísérő levél emlékeztet templomépítő őseink bátor tettére, de nem derül ki belőle - a mai napig sem -, hogy ki az adományozó.

 

 

 

 

Aki 1815 pünkösd reggelén igyekezett a templomba, az hűlt helyét találta annak. 200 évvel ezelőtt ugyanis, szent György napján lebontásra került a török és habsburg harcok által, valamint a többször megismétlődő földindulások miatt jelentősen megrongálódott rédei református templom. Az akkor itt szolgáló lelkész mindent elkövetett azért, hogy az omladozó templom helyébe egy új épülhessen. A templom tetőgerendái elkorhadtak, galambok és verebek fészkeltek benne, amelyek zajától alig lehetett az imádságokat végigmondani, piszkuk pedig a férfiak fejére hullott. Az ablakok kicsik voltak és huzatosak, a templom sötét, a falak pedig sok helyen meggyengültek. Sokféle biztatás és ráhatás után jutott el a gyülekezet oda, hogy az Előljáróság elhívjon Komáromból egy kőmíves mestert, aki kijelentette, hogy ezekre a falakra nem lehet új tetőt tenni, hozzájuk nyúlni, nagyobb ablakokat vésni pedig egyenesen lehetetlen, mert le fognak dőlni. Végre meggyőzte őket egy új templom építésének szükségességéről. Így a régi templomot az ácslegények a fundamentumig lebontották. Az új templom közadakozásból és az Esterházy Uraság támogatásával épült meg két év leforgása alatt. 1817 pünkösdjén egy tornyos, kimeszelt épület, vagyis ez a templom állt itt, a falu közepén lévő dombon. Grádicsokat, vagyis lépcsőket, csak később 1819-ben építettek hozzá. Felszentelésére 1817. november 9-én került sor az akkori Püspök által.

 

 

A lelkész feljegyzéseiben részletesen leírja ennek a két évnek a históriáját és azt is, hogy mennyire fájdalmas folyamat volt ez számára és a gyülekezet számára. Viták, veszekedések, kiabálások előzték meg az építkezés kezdetét, sőt még arra is volt példa, hogy a parókiát kővel dobálták meg. Megválni a megszokottól, a régitől, ami a miénk, mindig fájdalmas folyamat. Végignézni egy templom lebontását, talán még fájdalmasabb. Viszont legtöbbször csak úgy kezdődhet el valami új, ha elhagyjuk a régit, elengedjük azt, ami addig volt. Így épülhetett meg ez a templom is. Az új fundamentum letételekor őseink elhelyeztek egy üvegbe zárt pergamenre írt üzenetet az utókor számára. Ma időkapszulának nevezzük az ilyet. Ez áll benne: „Ezt a templomot a Rédei Reformált Ekklézsia a maga költségén építteti az egy élő Istennek szent tiszteletére 1815-ben- nevek: lelkész, kántor és tanító és az ekklézsiának minden egyes akkor élő tagjai, letesszük az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében." Megőrizték a régi helyet és a régi célt. Nagy bátorság kellett ehhez abban az időben, amikor sokkal többen voltak az építés ellenzői, mint a támogatói.

 

 

Ez az ajándékba kapott és most felhelyezett tábla emlékeztessen bennünket azoknak a bátorságára és hitére, akik a régi templom helyén mertek újat építeni, akiknek fontos volt, hogy az élő Isten szent tiszteletére legyen itt egy méltó hely nemcsak az ő idejükben, hanem a későbbi korokban is. 200 év elteltével hálát adunk a templomért, és mindazokért az elszánt emberekért, akik vágyakoztak Isten hajlékába, akiknek fontos volt az Isten ügye.

 

 

200 év elteltével a gyülekezet újból hasonló kihívás előtt áll: a tető beázik, a gerendák egy része elkorhadt, a plafon megereszkedett, a nyílászárók is cserére szorulnak. Az eddig összegyűlt több, mint 350ezer forint nem kevés, de még mindig nem fedezi a tervek elkészíttetésének és a pályázat benyújtásának összegét. A gyülekezet tehát újból hasonló szükségben van, mint régen. Támogató és áldozatkész közösségre van szükség ahhoz, hogy templomunk megújulása ne ütközzön emberi akadályokba, ne legyen olyan veszekedések tárgya, mint akkor régen. A hálaadás mellett gondolnunk kell ezen a napon felelősségünkre is, a templom mostani megújulására, hogy a következő nemzedékeknek is legyen méltó helye az élő Isten szent tiszteletére.

 

 

A névtelen adakozónak Isten Igéjével köszönjük meg adományát: „Az Úr szeme látja az igazakat, füle hallja kiáltásukat." Zsoltárok 34, 16